A kora tavaszi vetésű növények, mint pl; takarmányrépa, borsó, tavaszi árpa, tavaszi búza, tavaszi zab, cukorrépa, magjait legkésőbb március végéig vagy április közepéig a talajba kell juttatnunk.
Az alapművelés e növényeknél lehetőleg ősszel történjék meg a téli fagyok beállta előtt.
Sajnos az elmúlt években többször kényszerültek a földhasználók a tavaszi alapművelésre az őszi túlzott csapadékbőség miatt.
Ez azt is jelentette sok esetben, hogy a vetésszerkezet részleges átalakítására kényszerültek, az őszi vetésű kalászosokat kellett tavaszi vetésű növényekkel kiváltani, amennyiben időben sikerült vetésre alkalmas magágyat előkészíteni.
A tavaszi alapművelés, (többnyire szántás) kényszer, tudatosan tehát ne alkalmazzuk tavaszi vetésű növények alá sem. A leírtakon túl azonban lehetnek esetek, amikor végrehajtása kifejezetten előnyös. Visszatömörödésre hajlamos szikeseken előfordulhat, hogy az őszi szántást újra meg kell ismételni, mivel a termőréteg a tél folyamán összeáll.
Ártereken, mély fekvésű területeken a tél végi, kora tavaszi belvizek miatt lehet szükséges az alapművelés megismétlése. Ha az őszi vetések a tél folyamán meggyérültek szintén hasznos lehet az újólagos művelés, a mély forgatást ekkor lehetőleg kerülni kell. Homoktalajokon az őszi művelés elhalasztása talajvédelmi célokat szolgálhat.
Az áprilisig elvetendő szántóföldi növényeink közül a cukorrépa az egyik legjelentősebb és legnagyobb szaktudást igénylő. Az elmúlt években a vetésterülete a cukoripar körüli bizonytalanság és leépítések miatt 50–55 ezer hektárra esett vissza. A cukorrépatermesztő körzetek legjobb minőségű talajainkra koncentrálódnak, amit a növény talajállapottal szembeni magas igénye indokol.
A termőréteg tömör záróréteget nem tartalmazhat, ellenkező esetben a répatestek deformált fejlődése figyelhető meg.
Nagyon fontos a kellően lazult magágy, amelyet a vetés előtt, azzal külön vagy egy menetben lehet kialakítani. A jó magágy jellemzője, hogy aprómorzsás, de nem poros, ülepedett, de nem tömörödött, nyirkos, gyommentes.
Az egyenletes talajfelszín kialakítása az egyenletes kelést, valamint a műtrágyák, vegyszerek bemunkálását segíti elő. Az egyengetésre fogassal kombinált simító, nyirkosabb, rögösebb talajon forgóelemmel kombinált simító használható. A magágykészítés eszköze kultivátor és pálcás henger elemekből álló kombinátor.
A tavaszi kalászosok vetés előtti talajelőkészítése megegyezik az őszi vetésűekkel. Tavaszi alapművelés esetén is törekedni kell a kellően aprómorzsás szerkezet kialakítására és vetés után a magágy visszatömörítésére, amely a kelés feltételeit segíti és a talaj kiszáradását akadályozza.
Erre a célra kapcsolt gyűrűs- vagy bordáshenger alkalmazható. A borsó a magágyra, a kalászosokkal és a cukorrépával összevetve kevésbé igényes.
A kora tavaszi hónapok az évelő növények telepítésének is egyik lehetséges időpontja. A lucernát abban az esetben vessük kora tavasszal, ha erre az időszakra sikerül jó kultúr-állapotú, gyommentes talajt előkészíteni.
A magágy minőségét az apró magvak, valamint a sekély vetési mélység határozza meg. A jó lucernamagágy aprómorzsás, porhanyós, a felső 2 cm-es réteg alatt minél jobban tömörített. A nedvesség megőrzése a kelés szempontjából alapvető jelentőségű, mivel a többnyire száraz, kora tavaszi időszakban a magágy kiszáradása vontatott keléshez vezethet.
Az április meghatározó hónapja a földhasználóknak, hiszen ekkor kerülnek ki a földekre két jelentős kultúrnövényünk magjai: a kukorica és a napraforgó. A kukorica termőterülete némi csökkenést mutat az elmúlt években, de így is meghaladja az egymillió hektárt.
Gabonaféléink közül a kukorica a legigényesebb a talaj minőségére és kulturállapotára. A legjobb eredményeket csernozjom és réti csernozjom talajokon lehet elérni. Ez nem mond ellent annak, hogy a kukoricát igen változatos termőhelyeken termesztjük, amely egyben a termésátlagok országon belüli ingadozásának egyik oka.
A tavaszi talajelőkészítés módja, ideje függ a talaj típusától, az időjárástól, az alapművelés módjától. Általában a mélyebb magágy pontos előkészítését a kombinátorok lehetővé teszik.
Ezeket rendszerint két alkalommal használjuk, kora tavasszal és közvetlenül a magágy készítésekor, amellyel egy menetben történhet a vetés is.
A vetés idő betartása és időjárástól (elsősorban csapadéktól) való függőségének ismerete különösen fontos, mert a kukorica a hideg talajokat nem szereti, az alacsony hőmérsékletre vontatott keléssel és tőszámhiánnyal reagál.
Legjelentősebb olajnövényünket, a napraforgót 2005-ben több, mint félmillió hektáron termesztették.
Mivel a talajjal szemben közepesen igényes növény, homoktalajokon és javított szikeseken is jó eredményekkel termeszthető. Magággyal szembeni igénye a kukorica és a cukorrépa között van. Deflációra hajlamos homoktalajokon, ahol ősszel nem szántottunk április 10–15-e előtt ne kezdjük meg a talaj-előkészítést.
Forrás: agronaplo